Zoltán atya 2012. július 15-én meleg szavakkal búcsúzott el tőlünk.
Levente atya többek között ezzel a Prohászka Ottokár verssel köszönte meg az egy éves odaadó kápláni munkáját neki:
Kő az úton
Gondolod, kerül életed útjába
Egyetlen gátló kő is hiába?
Lehet otromba, lehet kicsike,
Hidd el, ahol van, ott kell lennie.
De nem azért, hogy visszatartson téged,
S lohassza kedved, merészséged.
Jóságos kéz utadba azért tette,
Hogy te megállj mellette.
Nézd meg a követ, aztán kezdj el
Beszélgetni róla Isteneddel.
Őt kérdezd meg, milyen üzenetet
Küld azzal az akadállyal neked.
S ha lelked Istennel találkozott,
Utadban minden kő áldást hozott.
A képek a Galériában tekinthetőek meg.
