„A tanúságtétel hivatásokat ébreszt”
Mint minden évben, idén is Húsvét negyedik vasárnapján, Jó Pásztor vasárnap kerül sor a hivatások világnapjára.
A Szentatya november 13-án kelt üzenetében utal rá, hogy a 47. világnap témája összhangban van az papságnak szentelt évvel. A hivatások bősége elsősorban Isten ingyenes tettétől függ, de ahogyan ezt a lelkipásztori tapasztalat megerősíti, kedvez számára az egyéni és közösségi tanúságtétel minősége és gazdagsága. A papi és szerzetesi életet élők tanúságtétele másokban is felébresztheti a vágyat, hogy nagylelkűen válaszoljanak Krisztus hívására. Ez a téma tehát szorosan kapcsolódik a papok és a megszentelt személyek életéhez és küldetéséhez. A pápa arra szólítja fel mindazokat, akiket az Úr meghívott szőlejébe, hogy újítsák meg hűséges válaszukat, különösen ebben a papi évben, amelyet a Szentatya az arsi plébános halálának 150. évfordulója alkalmából hirdetett meg. Vianney Szent János ugyanis a papok és plébánosok számára mindig időszerű példaképet jelent. XVI. Benedek utal az ószövetségi prófétákra, akik tudatában voltak annak, hogy életükkel tanúságot kellett tenniük mindarról, amit hirdettek. Jézus, akit az Atya küldött, küldetésével arról tesz tanúságot, hogy Isten mindenkit szeret, megkülönböztetés nélkül, különös figyelmet fordítva a legkisebbekre, a bűnösökre, a kirekesztettekre, a szegényekre. Isten és mindenkire irányuló üdvösségtervének legfőbb tanúja Jézus. Az új idők hajnalán Keresztelő Szent János tanúságot tesz róla, hogy a názáreti Mária Fiában teljesednek be Isten ígéretei. Péter hivatása is testvére, András tanúságtétele nyomán születik. András, miután találkozott a Mesterrel, szükségét érzi, hogy Péternek is elmondja: „Megtaláltuk a Messiást, vagyis a Fölkentet, és elvitte Jézushoz” (Jn 1,41-42). Isten szabad és ingyenes kezdeményezése elvárja az emberi felelősséget mindazok részéről, akik elfogadják meghívását, hogy tanúságtételükkel az isteni meghívás eszközei legyenek. Ma is ez történik az egyházban: Isten a küldetésükhöz hű papokat új hivatások ébresztésére használja fel Isten népe szolgálatában. A pápa ezután a papi élet három fontos szempontjára hívja fel üzenetében a figyelmet: Minden papi és szerzetesi hivatás alapvető és felismerhető eleme a Krisztussal való barátság. Jézus állandó egységben élt az Atyával. Ez ébresztette fel a tanítványokban a vágyat, hogy ehhez hasonló tapasztalatban legyen részük. Meg akarták tanulni Jézustól az Istennel való szeretetközösséget és szüntelen párbeszédet. Ha a pap „Isten embere”, akkor mély belső kapcsolatot kell ápolnia Istennel, szeretetében maradva, Szavát hallgatva. Az ima az első tanúságétel, amely hivatásokat ébreszt – fejti ki XVI. Benedek. A papi és megszentelt élet másik jellemzője a teljes önátadás Istennek. János apostol első levelében olvassuk: „Arról ismertük meg (Isten) szeretetét, hogy életét adta értünk” (1 Jn 3,16). Ezekkel a szavakkal arra szólítja fel a tanítványokat, hogy kövessék Jézus logikáját, aki egész életében az Atya akaratát teljesítette, a kereszthalálig menően. Itt a maga teljességében nyilvánul meg Isten irgalmassága. Olyan irgalmas szeretet ez, amely legyőzte a gonosz, a bűn és a halál sötétségét. Jézus az Utolsó Vacsorán lehajol, hogy megmossa apostolai lábát, kifejezve ezzel a szolgálat és az
önátadás értelmét, engedelmeskedve az Atya akaratának. Jézus nyomán, minden megszentelt életet élő kötelessége, hogy törekedjen a teljes önátadásra Istennek. Ebből fakad majd az a képesség, hogy teljesen, szüntelenül és hűségesen átadja magát mindazoknak, akiket a Gondviselés lelkipásztori szolgálatára bízott. Végül a szeretetközösség az a harmadik elem, amely nem hiányozhat a papok és az Istennek szentelt személyek életéből. „Arról ismerje meg mindenki, hogy tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt” (Jn 13,35). A pap legyen nyitott mindenki felé, segítsen a megosztottság leküzdésében, legyen képes az ellentétek és meg nem értések elsimítására, a sértések megbocsátására. A pápa utalt a II. vatikáni zsinat Optatam totius k. dekrétumának második pontjára. Ez hangsúlyozza, hogy a papok mutassanak példát a karitatív tevékenységre és a testvéri együttműködésre. XVI. Benedek ezután idéz. Tiszteletreméltó II. János Pál pápa Pastores dabo vobis k. apostoli buzdításából: „Így tehát a papok élete, föltétlen odaadásuk Isten törvénye iránt, az Úr és az Ő Egyházának szolgálata által tett tanúságuk — mely magán viseli a kereszt jelét, ugyanakkor a Húsvét reményében és örömében tett tanúság –, testvéri egyetértésük és a világot evangelizáló buzgóságuk a hivatások első és legbőségesebb forrása” (41). Azt lehetne mondani, hogy a papi hivatások a papokkal való találkozásokból születnek – írja üzenetében a Szentatya. Ugyanez vonatkozik a megszentelt életre is. A szerzetesek és szerzetesnők léte Krisztus szeretetéről szól, ha hűségesen követik életükben az Evangéliumot. „Ellentmondás jeleivé” válnak a világ számára, amelynek logikája gyakran a materializmusból, az önzésből, az individualizmusból merít ihletet. Követni Krisztust a tisztaság, szegénység és engedelmesség erényeiben – ez az Istennek szentelt élet eszményképe: tanúságtétel arról, hogy Isten abszolút elsődleges helyet tölt be mind személyes életünkben, mind az emberi történelemben. Minden pap, minden Istennek szentelt férfi és nő, hivatásukhoz hűen átadják annak az örömét, hogy Krisztust szolgálják. Minden keresztényt felszólítanak, hogy válaszoljanak az életszentség egyetemes meghívására. A személyes tanúságtétel, az egyes élethelyzetekben hozott konkrét döntések bátorítják majd a fiatalokat, hogy ők is elkötelezzék magukat. Erre példa az arsi szent plébános, aki mindig kapcsolatban volt plébániája híveivel. Elsősorban tanúságtételével tanította őket. Példáját követve hívei megtanultak imádkozni. XVI. Benedek végül azzal a kívánsággal zárja üzenetét, hogy a Hivatások Világnapja legyen értékes alkalom sok fiatal számára, hogy megfontolja hivatását, bizalommal és készséggel válaszolva a hívásra. Szűz Mária, az egyház Anyja óvja a hivatások legkisebb csíráját is mindazok szívében, akiket az Úr közvetlen követésére hív meg. Eszközölje ki, hogy a kis csíra lombos fává nőjön, amely sok gyümölcsöt terem az egyház és az egész emberiség számára – zárja imájával és apostoli áldásával a pápa a hivatások 47. világnapjára szóló üzenetét.
Radio Vaticana
