Az egykori ceglédi káplán, aki 5 hónapig volt Cegléden 1972 -1973-ban, Pásztor Győző mesterkanonok, Dabas-Sári plébánosa vehette át a Pesti Megyeháza dísztermében február 25-én a Parma fidei – Hit pajzsa elnevezésű díjat.
“A díjat Gyurkovics Tibor író és Horváth Béla egykori kisgazda politikus alapította 2002-ben.
Az ünnepség elején Horváth Béla köszöntötte a megjelenteket. A kitüntetett mellett Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspököt, Bolberitz Pál professzort, a 2002-es díjazottat, a kuratórium tagját, Pápai Lajos nyugalmazott győri püspököt, Varga Lajos segédpüspököt, aki Beer Miklós váci püspök képviseletében vett részt a díjátadón, Balás Béla kaposvári megyéspüspököt, a tavalyi díjazottat, Szabó Istvánt, Pest Megye Önkormányzatának Közgyűlése elnökét, Tarnai Richárdot, Pest megyei kormánymegbízottat, valamint az ünnepségen részt vevő papokat, szerzeteseket, Dabas közéleti vezetőit és a település sok-sok megjelent lakosát.
Horváth Béla több érsek és püspök üdvözletét tolmácsolta Pásztor Győzőnek, így Ternyák Csaba egri és Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsekét is. Beszédében elmondta, a díjátadók sorában első alkalommal fordul elő, hogy Mádl Dalma asszony betegsége miatt nem tud részt venni az ünnepségen.
A rendezvényen felelevenítették a díj történetét. 2000-ben, Horváth Béla képviselő kezdeményezte az országgyűlésben, hogy Kovács Béla kisgazdapárti képviselő 1947-es, törvénytelen letartóztatásának napját, február 25-ét nyilvánítsák a kommunizmus áldozatainak emléknapjává. Ezt a parlament jobboldali többsége megszavazta – azóta e napon országszerte a diktatúra áldozataira emlékeznek. Ennek kapcsán született az ötlet, hogy ezen a napon Parma fidei – Hit pajzsa-díjban részesüljenek azok az egyházhoz és a hívő közösséghez hű, élő egyházi személyek, akik a szovjet diktatúrával és annak magyarországi kiszolgálóival szemben hősiesen ellenálltak.
Szabó István, Pest Megye Önkormányzatának Közgyűlése elnöke ünnepi beszédében arra figyelmeztette a jelenlévőket, hogy tizenhat esztendővel ezelőtt egy bátor döntéssel úgy határozott az ország: nem hajlandó felejteni. Hozzátette: Magyarország jövője – szabadsága és függetlensége – múlik azon, hogy minden itt élő ember tudja, létezett és létezik olyan erő, egy ártalmas eszme, ami az embert szolgának nézi. A bátorság képes ettől az embert, a magyarokat megvédeni. Cselekedni kell azért, hogy elkerüljük a rabok keserű sorsát. Tenni kell, hogy Magyarország többé ne legyen áldozat, hanem szabad, büszke nemzet. Ez a bátorság – a cselekvésre képes emberek bátorsága – az, amiért ma itt vagyunk – tette hozzá Szabó István.
Tarnai Richárd, Pest megyei kormánymegbízott azzal kezdte beszédét, hogy fiatal kora ellenére nem tud elfogulatlanul szólni az emléknapról és az ünnepeltről. Mint mondta, nehéz objektívnek, távolságtartónak lennie, Pásztor Győző személye ugyanis állásfoglalásra, véleménynyilvánításra késztet mindenkit.
A kormánymegbízott hangsúlyozta, személyesen rövid ideje ismeri csak a kitüntetésben részesülő dabas-sári plébánost, ám lelki értelemben mintegy negyedszázada. Hiszen az 1990-es évek első felében az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán – melynek ő is hallgatója volt akkor – hatalmas felzúdulást okozott a dabas-sári plébános döntése: egyházi iskolát akar indítani településén. Hallgatótársai tiltakoztak, mert mint mondták: „Dabas-Sáriban az Egyház visszaköveteli az iskolát, melynek az lesz a következménye, hogy erőszakkal mindenkit keresztvíz alá akarnak majd tartani”. Tarnai Richárd elmondta: a tolerancia, a liberalizmus, a másság bajnokai a nekik ellentmondó hallgatókat maradinak, konzervatívnak nevezték. Pásztor Győző azonban soha nem hátrált meg. Vállalta, ha kellett, a küzdelmet, a konfrontációt, ha pedig a csendes kiállást tartotta célravezetőnek, akkor azt.
A Hit pajzs-díj, a hűség díja is. A hűségé, ami manapság nem divatos fogalom. Az alapítók egy pajzsot adnak át a díjazottnak: e mögé azok az emberek sorakozhatnak fel, akik tanúbizonyságot tettek életük során embertársaik, egyházuk és Isten iránti hűségükről. Ezért veheti át a kuratórium döntése alapján Győző atya is a kitüntetést – fejezte be köszöntőjét Tarnai Richárd.
Bolberitz Pál professzor laudációjának elején Márai Sándort idézte: „A bukott kommunista rendszer képviselői ideológiájukról könnyen lemondanak, de a pénzről nem.” Hozzátette: az 1933-ban, Újpesten született Pásztor Győző mindezt többször megtapasztalhatta élete során. 1951-től az ELTE Természettudományi Karán matematika–fizika szakon tanult, tanári diplomát szerzett. Néhány esztendőn át tanított, ám közben a váci püspöknél kispapnak jelentkezett. Egerben végezte teológiai tanulmányait, majd 1961-ben pappá szentelték. A pártállam egyházügyi hatósága megtiltotta Pásztor Győző püspökének, hogy lelkipásztori beosztásba helyezze őt, ezért vízóra-leolvasóként dolgozott néhány esztendőn keresztül. Amikor a politikai hangulat enyhült a Vatikánnal szemben, elhelyezték a Váci Egyházmegye legtávolabbi helyére, ahol nagy buzgalommal végezte lelkipásztori munkáját. Néhány áthelyezés után, 1981-ben került plébánosnak Dabas-Sáriba, ahol azóta is szolgál.
Pásztor Győző kanonok hivatástudata, szolgálata révén megbecsült, elismert tagja lett a városnak. Következetessége, kötelességtudata hívei, de a többi lelkipásztor elismerését is kivívta. Mindig szívügyének tekintette az ifjúság formálását, nevelését. Ezért is volt számára fontos, hogy 1993-ban elindítsa a Szent János Katolikus Általános Iskolát.
A Hit pajzsa-díjat, ami Madarassy István ötvösművész alkotása, Spányi Antal püspök adta át a kitüntetettnek. Az oklevelet Bolberitz Pál, a Herendi Porcelánmanufaktúra különdíját, a Jó Pásztor-szobrot pedig Horváth Béla kezéből vehette el Pásztor Győző.
Az ünnepség a Himnusszal ért véget, amit a jelenlévők – az ünnepség alatt több zeneművet is előadó – Kispesti Vegyeskar kamarakórusának vezetésével énekeltek el.”
Fotó: Merényi Zita
Bókay László/Magyar Kurír
