Május 20.-a hajnalán Egyházközösségünket képviselve, imáikat, háláikat, kéréseiket tarsolyunkban összegyűjtve, maroknyi kis zarándokcsoportunk Levente atya lelki vezetésével elindult Egyházunk szíve, az Örök Róma városa felé.
Repülőnk 7.15-kor indult (melyet ki szorongással, félelemmel, ki pedig jó ismerősként üdvözölt) a Liszt Ferenc repülőtérről. Rómába érkezvén a Szent István zarándokház busza várt, és egyenesen a Callistus katakombákba vitt minket. Az 1700 éves sírhelyek között a föld felszíne alatt talán 9 méterre, mint az őskeresz-tények, a külvilág zajától teljesen elzárva, a hely szellemétől átjárt lélekkel (egy eldugott kis kápolnában) vehettünk részt szentmisén, melyet Levente atya mutatott be. A mise után az AL CASALETTO zarándokházban elfoglaltuk szállásunkat. A nyári melegben, hűsítő italoktól felfrissülten indultunk a Vatikánba, csodálattal szemléltük a Szent Péter teret, ahol a kereszténység legnagyobb temploma emel-kedik. Első állomásunk a monumentális Bazilika megtekintése és Boldog II. János Pál pápa sírja előtti tisztelgés volt. Utána elsétáltunk az Angyalvár mellett. Estére megfáradva értünk szállásunkra és meglepődve láttuk, hogy a délután folyamán sétálással 13,5 km-t tettünk meg.
Másnap kipihenten újra útnak indultunk. A Szent Anzelm egyetem templomát kerestük fel, mely a bencés szerzetesrend fellegvára, narancs ligettel körülvett kertben pihentünk meg, melynek teraszáról egész Rómát látni lehetett. Következett a Circus Maximus, Palatinus, Colosseum, Contstantinus diadalíve, Fórum Romanum, a San Pietro in Vincoli (szent Péter a bilincsekben) templom, ahol Péter apostol börtön láncait és Michelangelo világhírű szobrát, Mózest csodálhattuk meg.
Vasárnap a Szent Péter térre érkezve, délben XVI. Benedek pápánkkal a Regina Coeli-t imádkoztuk el, valamint a nemzetek köszöntését hallgathattuk meg. Különleges érzés volt a különböző nációkkal együtt hangos tapssal és énekkel köszönteni a pápát, igazán itt mutatkozott meg kereszténységünk egysége. Felemelő élmény volt számunkra átélni, hogy a pápai áldást élőben, személyesen kaphattuk. Lelkünk megtelt hálával, és ezt az áldást szívünkben elhoztuk az itthon maradt testvé-reinknek is. Délután egy hatalmas felhőszakadás az Il Jesú, a jezsuiták templomba gyűjtött minket össze. Sajnálattal vettük észre, hogy a monumentális, aranyozott Szent Ignác szobrot nem találtuk sehol. Mivel a vihar miatt lehetetlen volt tovább indulnunk, csendes imáinkba mélyedtünk. Istennel való együttlétünkben, egyszer csak gyönyörű orgona hallatszott, majd imádság, felgyulladtak az oldaloltár fényei, legördült az oltár festménye, és teljes arany díszpompájában Szent Ignác szobra jelent meg a helyén. Azt hiszem, mindnyájunk szívében egy felejthetetlen élmény, és Isten egyik ajándéka született meg. Az eső eláltával, a Trevi Kút következett, ahol mindenki zsebéből előkerült a pénzérme, melyet háttal állva a kútba dobott, remélve, hogy „egyszer veled újra ugyanitt”. A mai programot a Triníta dei Monti templom és a Spanyol lépcső zárta, előterében a csónak alakú Barcaccia szökőkúttal. Valamikor idáig öntött ki a Tevere. Meglepődve konstatáltuk, hogy a mai napon 20,5 km-t gyalogoltunk.
Zarándoklatunk negyedik napján a Scala Sancta (Szent Lépcső) volt az első uticél. A Szent Lépcsőn – a hagyomány szerint – a halálra ítélt Jézus ment fel Poncius Pilátus jeruzsálemi palotájába, ezen a lépcsőn hullatta vérét nagypénteken a halálraítélt Jézus. Zarándoktestvéreim közül többen térden imádkozva haladtunk végig a lépcső fokain felfelé. A lépcső tetején levő Sancta Sanctorum kápolnában látható Lukács evangélistának a hagyomány szerint saját kezűleg festett Krisztus-képe, amelyet angyalok fejeztek be. Innét a szomszédságban lévő Lateráni Szent János bazilikába sétáltunk át, ahol az apostolok hatalmas méretű szobrai láthatók, azokkal a jelképekkel, ahogy mártírhalált haltak. Mellette egy keresztelő kápolnába tértünk be. A Santa Maria Maggiore (Havas Boldogasszony) bazilika következett, majd a menetrendszerinti esőjárat a nap befejezése képen, a Falakon kívüli Szent Pál Bazilikába ért utol minket.
Utunk utolsó napján nagyon korán keltünk, 8.00-kor a Szent Péter bazilika altemplomában a Magyarok Nagyasszonya kápolnában volt a szentmisénk. Utána lehetőség volt az itthon maradt szeretteinknek emlékül kegytárgyak vásárlására, és délután 16.05-kor a repülőgépünk elindult velünk kicsiny Hazánk felé.
Összegzés képen elmondhatjuk, hogy igaz nem gyalog tettük meg az utat Rómáig, mint a középkorban társaink, de az öt nap alatt 68,5 km-t gyalogol-tunk, mely embert, lelket próbára tévő volt. Köszönet és hála Levente atyának ezért a csodálatos zarándokútért, hogy lélekben megerősödve még sokáig építkezni és élni tudunk ezekből az élményekből. Minden zarándok-társunknak, hogy ezek alatt a megpróbáltatások alatt magunkat és egymást szeretetben el tudtuk viselni. Hála az esténként eltöltött közös beszél-getésekért, melyek erősítették kis csapatunkat és igazi közösséggé kovácsolt minket. Nem utolsó sorban Isten áldását kérjük az itthon maradt testvéreink, szeretteink értünk mondott kísérő imáiért.
Cegléd, 2011. május 25.
A Tálas házaspár – Margó és Zoli
