1978. október 16-án választották pápává II. János Pál néven Krakkó érsekét. Stanisław Dziwisz bíboros közel negyven éven keresztül volt Karol Wojtyła titkára, az évfordulón vele közölt interjút a L’Osservatore Romano.
Elmondta, hogy aznap ő is elment a Szent Péter térre, és a tömeggel együtt várta, hogy megtudja az új pápa nevét. Amikor Pericle Felici bíboros kiejtette Wojtyła nevét, elállt a lélegzete. Visszaemlékezett arra az 1966-os októberi napra, amikor Karol Wojtyła krakkói érsek magához hívatta őt, az akkor huszonhat esztendős fiatal papot. Akkor még nem tudta, hogy élete legnagyobb kalandja kezdődik el.
Ha visszagondol a választást megelőző időszakra, úgy látja: Wojtyła élete előkészület volt erre az egyedülálló, nagyon nehéz küldetésre. A lengyel nép számára legnehezebb időszakban élt: átélte előbb a náci megszállás, majd a kommunista diktatúra idejét. Stanisław Dziwisz tizenkét esztendőn keresztül állt Wojtyła bíboros, krakkói érsek mellett, még mielőtt pápává választották. Ebben a tizenkét évben az volt rá a legnagyobb hatással, hogy az érsek minden tevékenysége – találkozásai, döntései, pasztorális látogatásai, Isten Igéjének hirdetése, tudományos tevékenysége – az imádság légkörében zajlott.
Hangsúlyozta: II. János Pál számára nagyon fontos volt az evangelizáció. A mai világban a hit igaz tanúin és a hiteles lelkipásztorokon keresztül lehet evangelizálni. Ő tanúságtevő és lelkipásztor is volt: „személyében egy bölcs vezetőt kaptunk ajándékul nehéz, nyugtalan világunkban… II. János Pál nem kímélte magát egész pápasága idején, mert azt akarta, hogy Krisztus – az Úr és az emberek megváltója – igazsága mindenkihez eljusson. Eljusson azokhoz is, akik soha nem hallottak róla és azokhoz is, akik megfeledkeztek róla a szekularizált világ pusztaságában, ahol az ember úgy él, mintha Isten nem létezne.”
A hit óriása – így nevezi Dziwisz bíboros a szentéletű pápát, aki hatalmas lelki örökséget hagyott rá és minden emberre. Ő maga vallja: Wojtyła „iskolájában” tanult, és ez ma is nagy hatással van az Egyházért és az emberekért végzett szolgálatára. II János Pál megbízta őt azzal, hogy adjon tovább mindent, ami az övé, vagyis végrendeletének végrehajtójává tette. Anyagi dolgai nem voltak, öröksége lelki-szellemi örökség, amelyet tovább kell ajándékozni.
Magyar Kurír
(tzs)
